pannonhalmi művészeti fesztivál

2017. augusztus 25-27.

Kedves Barátaink!

2017. augusztus 25. és 27. között ismét megrendezzük Pannonhalmán az Arcus Temporum fesztivált – immár tizenharmadik alkalommal. A fesztivál most már másodízben Keller András és Rácz Zoltán, két régi jóbarátunk, művészeti vezetésével valósul meg.

Mi az, amit tizenhárom éven át tovább lehet vinni egy fesztiválban? Változik a közönség, változik a kulturális környezet, változnak a közreműködők. Módosul a koncepció, új elemekkel gazdagodik a fesztivál. Mi az, ami marad? Pannonhalmán leginkább a közös ház tapasztalata. Az, hogy egyetlen tető alatt a monostor egy nagy labirintusában három napon át ízleljük és újraolvassuk a kortárs kultúra különböző megjelenési formáit; beszélgetünk az ebédlőben; ismerősként mosolygunk egymásra a bástyán; békességben kezet fogunk a liturgián; magunkkal hozzuk, mégis a kapun kívül hagyjuk múltunkat és jelenünket – kicsit más emberekként, befogadóként és (elő)adóként otthon vagyunk egymás mellett az ezeréves házban.

Az Arcus Temporum továbbra is kapcsolatokat, íveket szeretne feltárni és létrehozni – nemcsak zenék és zeneszerzők, hanem művészeti és kulturális ágak között is. A XII. fesztiválon felvettük a programba a spiritualitás (imádság és a szerzetesekkel közös alkalmak) pillérét, az idei fesztiválon pedig újdonságként az irodalom témája talál egy fedél alá a zene, a kiállítás és a spiritualitás programjaival. És minthogy a közös ház otthonosságához a közös étkezés is hozzátartozik, megjelenik a fesztivál kínálatában a gasztronómia egy-egy kiemelt mozzanata is.

A közös ház tapasztalatához hozzátartozik az is, hogy visszavár. Újra Pannonhalmán köszönthetjük jóbarátainkat, Rost Andreát, Snétberger Ferencet, Keller Andrást és Rácz Zoltánt. Zenéjével és személyes jelenlétével itt lesz közöttünk Vidovszky László. Az újonnan induló irodalmi szálat nem más képviseli, mint Krasznahorkai László. Egyedülállónak ígérkeznek azok az alkalmak, amelyeken több kulturális-művészeti terület metszéspontjába kerülünk: kiállításmegnyitó versfelolvasással; autokoncert és irodalmi beszélgetés; orgonameditáció és séta a bazilikában, végül Messiaen zenéje a szerzetesközösség napközi imaóráján. A koncertekre és programokra a Pannonhalmi Főapátság reprezentatív kulturális tereiben kerül sor – a tavaly debütáló kortárs Koncertteremben, a Főkönyvtár lenyűgöző 19. századi dísztermében, a Boldogasszony-kápolna intim barokk atmoszférájában, valamint a Bazilikában.

A XIII. Arcus Temporum Fesztiválon a közös ház tapasztalatát ízlelgethetjük. Pannonhalmi szerzetesközösségünk számára 2017-ben a közös ház képe egy további mozzanattal is gazdagodik: öt évvel ezelőtt, 2012. augusztus 27-én szenteltük fel a John Pawson tervei alapján megújított Bazilikát. A fesztivál alkalmai közben lassanként meggyulladnak a szentelési gyertyák a nyolcszáz éves templom falain, s ezekkel a születésnapi gyertyákkal nemcsak a minket egybegyűjtő és meghívó közös ház múltja, hanem szűkebb és tágabb háznépünk jövője felé is tekintünk.

Szeretettel várunk mindenkit,

Dejcsics Konrád OSB, fesztiváligazgató

Aján(dék)ló - Egy teljesebb ív

Jász Attila

Minden összetartozik. A zene, a képzőművészet, a film, az irodalom. Így persze már könnyű megindokolni, hogy kerül a lovaglócsizma az asztalra. Vagy hogyan lesz a pej kancából hollófekete mén.* Bár mindegy, csak táltos legyen, nem igaz? Hiszen a költő is megmondta, nem az a lényeg, hány karcsapással vezényel a mester, hanem hogy íveljen tőle a mű. Szárnyaljon a zene, a képzőművészet és az irodalom: együtt. Ha lehet. Úgy teljesebb az ív.

Mert mindig kell egy ív. Most épp egy ötszáz éve épült Közös Ház felett. Íveljen át az idő. (=Arcus Temporum.) Oda-vissza, ha lehet, az úgy jó. Esetleg párhuzamosan.

Ajándék lónak ne a fogát nézzük, hanem a repülését, hiszen táltos. A Pegazusra idén Krasznahorkai Lászlót ültetjük. Egy mára világhírűvé vált (vagyis a világ legkülönbözőbb helyein – Amerikától Japánig – is [el]ismert) írót, aki jelenleg Berlinben él. Az ellenállás és menekülés apokaliptikus látásmódú megfogalmazóját, krónikását. Aki olyan műveket tudhat maga mögött, mint a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája vagy a Háború és háború.  Egy időben Tarr Béla filmrendező forgatókönyveit írta (Sátántangó, Kárhozat, A londoni férfi, A torinói ló). Új regénye 2017-ben jelent meg, Báró Wenckheim hazatér címmel. A beszélgetés témája: A kivezethető út.

Ajándék, a lónak a neve. Idegen nyelven: Kultúrgasztronómia. És ez a hely több száz éve sokat tud erről. Mert minden összetartozik valahol. És Pannonhalma ez alatt a három nap alatt éppen erről próbál számot adni. 1,2, 3.

 

*Mu herceg, Csin fejedelme, így szólt Po Lóhoz: „Te magad tisztességben megöregedtél. Tudsz-e ajánlani valakit a fiaid közül, akit helyetted elküldhetnék lovat vásárolni?” Po Lo így felelt: „a jó lovat meg lehet ismerni a tartásáról meg a külsejéről. De az igazi táltos – amelyik nem veri fel a port, s nyom sem marad utána –, az olyan felismerhetetlen, olyan megfoghatatlan, akár a levegő. Az én fiaim tehetségéből erre nem futja; van annyi eszük, hogy meg tudják különböztetni a jó lovat a rossztól, de nem ismerik fel az igazi táltost. Van azonban egy barátom, Csiu Fang-kao a neve, tüzelővel és zöldséggel szokott házalni. Hát ő mindenképpen ért annyit a lovakhoz, mint jómagam. Kérlek, beszélj vele.”

Mu herceg megfogadta a tanácsot, és megbízta a házalót, keressen neki egy jó paripát. Három hónap múlva megjött a házaló a hírrel, hogy talált egyet. „Sa-csiuban bukkantam rá” – tette hozzá. „S miféle az a ló?” – kérdezte a herceg. „Hát egy pej kanca” – hangzott a válasz. Ám amikor elküldtek valakit a lóért, kiderült, hogy egy hollófekete mén. A herceg igen megharagudott, és magához hívatta Po Lót. „A te barátod – mondta neki –, akit megbíztam, hogy lovat vásároljon nekem, szépen elintézte a dolgot. Hiszen ez még azt sem tudja, hogy kanca-e vagy mén, s azt sem, hogy milyen a színe! Mit érthet az ilyen ember a lovakhoz?” Po Lo elégedetten sóhajtott fel: „Hát csakugyan, idáig jutott volna? – kiáltotta. – Ó, hiszen akkor ő tízezerszer többet ér nálamnál. A nyomába sem léphetek. Kao csak a lelki dolgokra figyel. Miközben a lényegről meggyőződik, megfeledkezik a hétköznapi részletekről; a benső tulajdonságok érdeklik, s így szem elől téveszti a külsődlegeset. Amit látni akar, látja, és amit nem akar, azt nem látja. Csak azokra a dolgokra figyel, amelyekre figyelnie kell, és nem törődik mindazzal, amivel nem is érdemes törődni. Kao a lovak ügyében olyan bölcsen ítélt, hogy ő lovaknál különb ügyekben is bátran ítélkezhet.”

Amikor a ló megérkezett, csakugyan táltosnak bizonyult.

(J. D. Salinger: Magasabbra a tetőt, ácsok. Ford. Lengyel Péter)