pannonhalmi művészeti fesztivál

2018. augusztus 24-26.

Főapáti köszöntő

Az elmúlt években Pannonhalmát olyan hellyé próbáltuk alakítani, ahol párbeszédbe léphet tradíció és innováció, régi és új, közösség és vendég, hívő és nem hívő. Szinte mindennap megtapasztalhatjuk, hogy a hozzánk érkező vendégekkel, rászorulókkal, zarándokokkal és látogatókkal együtt részünk van az osztozás és a közös ház mindenkit gazdagító élményében.

2018-ban szerzetesközösségünk egy hasonlóan mély tapasztalatra szeretné meghívni a monostorba érkező vendégeket – annak alapján, amit Szent Benedek Atyánk kér a Regulában: „Keresd a békét és járj utána” (Prológus, 17). Spirituális és kulturális programjainkban a „kibékülés” gondolatát járjuk körül. Hol húzódnak ma egyéni és közösségi életünkben szakadékok és árkok? Hol kellene végre elfogadnunk a kinyújtott kezet – és hol nincsen erre még erőnk? Arra hívunk mindenkit, hogy velünk együtt merészkedjen bele a kibékülés helyenként veszélyes, éppen ezért nagyon evangéliumi tapasztalatába. Bízunk abban, hogy Szent Márton ősi és otthonos háza ebben biztonságot nyújtó háttér lehet.

Sok szeretettel ajánlom figyelmükbe a Pannonhalmi Főapátság 2018-as programjait. Bizalommal invitálom Önöket Pannonhalmára, Szent Márton monostorába, hogy a kibékülés jelentésárnyalatait kutatva találkozzunk egymással és a nagy Kibékülővel, Istennel.

Hortobágyi T. Cirill
főapát

 

Részvétel az imádságon

Szent Benedek regulája és a szerzetesi hagyomány nyomán szerzetesközösségünk naponta többször összegyűlik a monostor szívében, a bazilikában, hogy Isten Igéjét hallgassa, és a zsoltárok szavával forduljon az embert megszólító Istenhez. A zsoltárimádság, a zsolozsma alkalmai tagolják a szerzetes napját és határozzák meg ritmusát. Reggel a vigílában és a laudesben, délben a napközi imaórában, este pedig a vesperásban szólalnak meg az ószövetségi zsoltárok, az újszövetségi szakaszok és az emberi költészet himnuszai. Az imádság rendje kiegészül még a naponta ünnepelt eucharisztiával.

A zsoltárimádságba való bekapcsolódásnak különféle módjai vannak. Lehet szavak nélkül, meditálva részt venni az imaórák liturgiáján. Ekkor a közösség ajkán felváltva megszólaló zsoltárversek mint a partot érő hullámok mossák és tisztítják belső világunkat. Lehet testtartásunkkal is bekapcsolódni az imádságba. Isten Igéjét ülve hallgatjuk, ugyanakkor Isten titkának, a Szentháromságnak említésekor tiszteletünk jeleként felállunk és meghajolunk. Testünk részesévé válik annak, amit szavaink vagy gondolataink kimondanak. Végül lehet szavunkkal és énekhangunkkal is bekapcsolódni a zsoltározásba. Meghívást kapunk ekkor arra, hogy szívünket szavainkhoz igazítsuk, és a zsoltárokban kifejeződő különféle élethelyzetekbe belemerészkedve a szorongatott, aggódó, megszabadult és ujjongó ember érzületéből szólítsuk meg az Istent.

Gyakorlati tudnivalók

  • A zsoltározás alatt ülünk, majd a Szentháromság említésekor felállunk.
  • Érdemes néhány perccel a kezdés előtt érkezni, így marad idő a tájékozódásra az oldalszámokról és egyéb praktikus dolgokról.

A zsolozsma helyszíne a bazilika. Vendégeink a padok szintjén tudnak helyet foglalni.

Bencés szerzetesek programjai

Az Arcus Temporum fesztivál témáit 2016-ban a Szent Márton-év jelmondata köré csoportosítottuk: „Közösségben vagyunk”. Arra hívjuk a fesztivál résztvevőit, hogy a zene és a kultúra közösségén túlmenően lépjenek be Szent Márton monostorának spirituális világába is. Ismerkedjenek meg a monostor gyógyító hagyományaival, induljanak el Szent Márton nyomában, ismerjék meg a szerzetestemplom szimbólumvilágát, valamint az arborétumi labirintust végigjárva tegyenek egy lépést befelé. Bencés szerzetesek invitálják vendégeinket a számukra ismerős világba. Ugyanakkor a találkozás mind a fesztiválrésztvevők, mind a szerzetesek számára új felfedezésekkel járhat, s az ismeretlen vagy éppen ismerős a közös aktivitás révén biztosan új vonásokat ölt. A monostori spiritualitással való találkozás nem jelenti azt, hogy a monostor rá akarná erőltetni perspektíváját a látogatókra, vagy hogy kiszolgáltatná magát egy tőle teljesen idegen nézőpontnak. A lényeg a közösség megtapasztalása: reményünk szerint mind a szerzetesek, mind a fesztiválrésztvevők alakítják és gazdagítják egymást azzal, hogy felkínálják egymásnak egyedi világtapasztalatukat.

Mivel a programok befelé fordulást, odafigyelést kívánnak, korlátozott létszámú jelentkezővel tudjuk elindítani őket. Azonban azonos időpontban többféle programot is kínálunk, és mindegyiket több alkalommal is indítjuk a fesztivál ideje alatt. Regisztrálni a helyszínen, a fesztiválrecepción lehet, a létszám feltöltése a jelentkezés sorrendjében történik.
 

Labirintusjárás

Bokros Márk OSB

A pannonhalmi arborétumban található klasszikus labirintus a leghosszabb úton vezeti végig az útra kelőt a bejárat és a középpont között. Az út állandó lüktetése, a középponthoz való közeledés és az attól való távolodás hullámzása olyan belső, beavatási útvonallá, meditációs ösvénnyé teszi a labirintust, amely élethelyzetünktől és világlátásunktól függően a találkozás alkalma lehet önmagunkkal és a bennünk lakozó Istennel. A labirintusjárás során segítségül hívjuk a Biblia zsoltárait is, amelyek az emberi élettapasztalat sokféleségének megragadásával és kimondásával közelebb vihetnek mindahhoz, ami ott van bennünk.

A teremtéstől az Új Jeruzsálemig

Dejcsics Konrád OSB

Séta a pannonhalmi bazilika középkori és posztmodern szimbólumrendszerében

A pannonhalmi bazilika szimbólumvilágában szintagmatikus és paradigmatikus kapcsolatok egész rendszere rétegeződik egymásra. Szintagmatikus a sorbarendeződés, paradigmatikus a kicserélhetőség. Szintagmatikus a felszálló ritmus, struktúra; paradigmatikus, hogy minden kor, a 13., a 19. és a 21. század is alakította, átépítette, megszüntette vagy gazdagította a szintagmatikusan adott elemeket. Meghatározza és kölcsönösen értelmezi egymást ilyen módon a 13. századi kőépület, ennek 19. századi újraolvasása, valamint a korábbi rétegek 21. századi újraértelmezése. Ebben az építészetileg meghatározott térben találkozik egymással a hívő ember értelmezésében Isten és ember, teremtő és teremtmény egymás felé vezető útja is. A bazilika felszálló tengelye a teremtés terétől az újjáteremtés teréig vezeti el az ide belépő és a spirituális utazásra vállalkozó embert. A bazilikai vezetés során a templom építéstörténetének, szimbólumvilágának, liturgikus működésmódjának felidézésével indulunk el ezen a spirituális úton.